Mire figyeljünk, ha a gyerek választja ki szobája színeit?
Eljött a pillanat, hogy végre önálló szobát kapjon iskolás korú csemeténk, és ezzel együtt persze a lehetőség is, hogy saját maga válassza ki színeit. Ám mi van akkor, ha rosszul választ?
Az egyik leggyakoribb hiba, amelyet drága gyermekeink önkéntelenül is elkövetnek, hogy pillanatnyi érdeklődésüknek vagy a divatnak megfelelően választanak színt. Mert az nem gond ugyan, ha két-három évente az ember átfesti a gyerekszobát, ám a kisebb gyermekek még ennél gyorsabban is váltanának. Ezért vegyük figyelembe, hogy a kedvenc rajzfilmhős nyomán neonrózsaszínre vagy jégkékre festett falak népszerűsége néhány hét, hónap után a nullára csökkenhet, és akkor hallgathatjuk a panaszt. Ezért a falszínek kiválasztásakor próbáljunk olyan kompromisszumot kötni, amely a kis lakónak is tetszik, ugyanakkor hosszabb távon is illik a gyerekszobához.
Amikor a gyerekszobát festetjük és gyermekünk elénk tárja óhaját, számos trükkel finomíthatunk az elsőre mellbevágó piros-lila,vagy szürke-sötétkék kombináción.
Ahogy az időben sem látnak előre, úgy a gyerekek azzal sincsenek tisztában, hogy szobájuknak milyen a fekvése és a benapozása. Ebből fakadóan nem biztos, hogy jó ötlet kékes-zöldes árnyalatú falakat álmodni északi fekvésű helyiségbe, amely eleve csak hideg színű fényt kap. Ha csemeténk mégis ragaszkodik ehhez, igyekezzünk oldani a hidegségen: egy halványpasztell vagy rózsaszínes mennyezeti festék máris kissé melegebbé, otthonosabbá teszi a szobát.
Ha a fiúgyermek ragaszkodik mondjuk a sötétkékhez, vagy más erőteljes színhez, válasszunk egy nagyobb falat a szobában, ehhez ő választhatja az árnyalatot, a többi viszont maradjon pasztell.
És még egy hasznos trükk mára: a fehér bútorok és kiegészítők sokat segíthetnek egy sötét szoba hangulatának javításában.
Forrás: blog.polifarbe.hu Szobafestő Attila